Érdekes figura kedves Wilson a maga egész valójában, mint egy bölcsész egyetemi tanár, aki mezítláb adja el az egész színpadot. Tulajdonképpen az elméje a Porcupine Tree nevű formációjával vált ismerté, ami rögtön belevésődött a progresszív rock történetébe.
Steven Wilson a jelen zenei széna polihisztora, szinte nincsen, olyan hangszer melyet ne tudna életre kelteni. Wilson nem „csupán” zenészként, hanem kitűnő dalszerzőként és producerként is megállja a helyét, többek között a svéd Opeth zenekar két utóbbi korongjának ő volt a producere, valamint az éteri dallamokat reptető brit Anathema zenéjén is érződik az a bizonyos „Wilson-effect”. A zenéje ontja magából a Pink Floyd-ból szívott pszichadéliát, már-már avant-garde és indusztriális jegyekkel ötvözve.
A teljesség igénye nélkül kiemeltünk pár Wilson alkotást, amire érdemes rászánni pár órát(!). Rögtön egy elmélázóbb taktussal kezdünk, ami nem más, mint a „Watchmaker” élő verziója. Alul találjátok a „Luminol”- t szintén élőben végül pedig a legkedvesebb Porcupine Tree eposzunk az „Arriving somewhwere But not Here” – szintén élőben, ha nem így mutatjuk, félünk el sem hiszitek, ami éppen a füleitekkel történik. 🙂 Április 22-én, a RAM Colosseumban, pedig élőben is elmerülhettek ennek a bogaras angolnak a világában.