John Frusciante öröksége a Red Hot Chili Peppers-ön túl

3616

A Red Hot Chili Peppers zenekar egyik tagjaként, John Frusciante egy nemzedék legnagyobb gitárosai közé emelkedett. Frusciante Hendrix ihlette, Beatles-ös dallamokkal színesített játéka nagyban hozzájárult a Chili Peppers új, népszerűbb szintre emelkedéséhez.

Frusciante, Anthony Kiedis (énekes), Flea (basszusgitáros), és Chad Smith (dobos) – az úgynevezett “klasszikus” felállásban 5 stúdióalbumot adott ki 1988 és 2006 között. A klasszikus albumok után, mint például az 1991-es Blood Sugar Sex Magik és az 1999-es mega siker Californication, érthető hogy Frusciante összes energiáját és kreativitását az alternatív rock királyainak szentelte.

To Record Only Water for Ten Days (2001)

Az 1999-es „Californication” album óriási sikere után Frusciante lelkileg, fizikailag is kiegyensúlyozott volt és kreativitása egyenesen szárnyalt. A 90-es évek közepétől függőségi problémákkal küszködő zenész újra csatlakozott zenekarához és új szólóalbumot is kiadott, mellyel önálló karrierjét alapozta meg. Az első két szólóalbumával ellentétben, melyek a házi felvétel hatását keltették, a “To Record Only Water for Ten Days”-el Frusciante megvillantotta hangszeres és zenei jártasságát. Szintetizátort ötvözve dobgéppel és gitározásával, különleges ámulatba ejtő hangzást ért el. A hipnotikus dallamokat és a szintetikus-pop ritmusokat élvezetesebb módon hozta össze.

Shadows Collide with People (2004)

Ez az album a By The Way album felvétele során írodott, és melodikus hangzásával összhangban is van vele és az előtte lévő Californication-nel. Természetesen John saját gondolatait és érzéseit leplezetlenül tartalmazva. Alternatív rock, sok elektronikával és Josh Klinghoffer együttműködésével, akinek hangja kiválóan harmonizál John énekével és zenéjével. Sokan John legemészthetőbb albumának tartják, habár a fuzzos szólók (Second Walk) mellett úgyanúgy megjelennek a mély és őszinte érzelmek (Regret). Ez bizony egy olyan album, mely a kezdőknek kiváló John világába csöppenni, és a haladóknak is rendkívüli élményeket rejt.

Inside of Emptiness (2004)

Frusciante 2004-es albumát már teljesen az Alternative Rock jegyében alkotta. Hangos gitár, dob és ének szól a hangfalakból figyelemért kiáltva. Egy olyan albumon, melynek hangzása inkább a Nirvana-hoz hasonló, mint a Red Hot-hoz, Frusciante egyszerűbb módon mutatkozik be. Mintha egy garázsbanda egyik zenésze lenne – igencsak mellőzi a virtuózkodást. Az albumon Red Hot Chili Peppers későbbi gitárosa és Frusciante gyakori kollaboránsa Josh Klinghoffer dobol – Frusciante zenéje korábban soha nem szólt még ilyen szabadon. Egy lehelletnyi aggressziót visz csak bele, amitől a rajongók csak még többet akarnak a zenéjéből. De John nem tudna már az ehhez hasonlóból többet adni – hiszen sosem ismétli önmagát.

The Will to Death (2004)

A “A Will To Death” minden bizonnyal egy olyan album, melyet Frusciante szólóalbumainak rajongói imádnak. A zenész életre és halálra vonatkozó nézetei figyelemre méltóak. Az albumon számos dal tiszta vagy kissé torzított elektromos gitárjáték, egyedülálló akkordokkal. “An Exercise” számában Frusciante elektronikus hangzatot, míg “Far Away” és “The Mirror” számaiban zongora dallamokat hallhatunk.

Curtains (2005)

A “Curtains” John Frusciante egyszerre a legszebb és legkomorabb albuma. A sokkal inkább Cat Stevens-re, mint Jimi Hendrix-re hajazó akusztikus stílus rámutat Frusciante másik oldalára. Gondoljunk csak olyan Red Hot számokra, mint például az „I Could Have Lied,” „Road Trippin” és a „Dosed.” Ezek a dalok előfutárai ennek a hangzásnak. Bár a gitár brilliáns, a dalszöveg kerül a középpontba. A dallamok áramlása és a dalszövegek szomorúsága tökéletesen illeszkedik a melankólikus zenéhez. A Mars Volta gitárosa, Omar Rodriguez-Lopez a “Lever Pulled” és az “Anne” erejéig csatlakozik Frusciantehoz, keményebb rock vonalat csempészve a zenébe.

Empyrean (2009)

Az album koncepciója szerint egy történetet mond el, két karakterről, melyek egy ember elméjében léteznek. A dalok címeiben megjelenik a vallás fogalma, az univerzum és a téren és időn kívül álló elemek. Később Frusciante elmondta, hogy az emberek sokféleképpen értelmezhetik az albumot, és szándékosan választotta a tudatalattit megmozgató szavakat és hangokat. Rejtélyes, intim, magasztos, elgondolkodtató és elkápráztat!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here